Nem kell semmi rosszra gondolni, csupán a tyúkudvarban történt meg az eset.
Tavaly Gödöllőről hozattunk fogolyszínű, és kopasz nyakú kendermagos tyúk tenyésztojásokat. Előtte csak letojt tyúkjaink, vagy hibrid csibéink voltak. A tojásokból szépen kis is keltek a kiscsibék, a fölösleges kakasokat kivágtuk még tavaly. Kettőt hagytunk meg, mondván hogy 19 tyúkhoz kell 2 kakas. Szépen fejlődtek, de az egyik különösen gyorsan. Csak az volt a baj, hogy az agresszivitása is vele együtt nőtt. Az idén már ott tartottunk, hogy a gyerekek egyáltalán nem mertek bemenni közéjük, én is csak bottal, és soha hátat nem fordítva. Egyedül a férjemet viselte el úgy-ahogy, de neki is folyton szemmel kellett tartania.
A múlt hét elején azonban váratlan esemény történt, az eddig elnyomott, piszkált kisebb kakasról kiderült, hogy méretben is elérte a mi agresszorunkat, és követelte ennek megfelelően a hatalmat is. Sikerült is neki, annyira, hogy külön kellett zárni a korábbi vezért, mert folyamatosan támadta a másik, még az ennivalóhoz sem engedte közel.
Mivel nem fér el két dudás egy csárdában, a vége az lett, hogy kakaspörkölt lett a vezérből. Az is a döntés mellett szólt, hogy két hete keltek ki a kis csibék, 49 tojásból 19, ami meglehetősen rossz arány (persze, mert a tyúkok is menekültek előle). Most úgy néz ki, hogy béke van, sőt én is bemerészkedek közéjük segédeszköz nélkül (azért figyelek most is).
Az új király
Mivel nem tudom őket kiengedni a kertbe, próbálok minden nap zöldet is adni nekik.
Az elkülönített
A kis csibék itt még az infralámpa alatt
Azóta már kinn vannak az udvaron, igaz még elzárva, elkülönítve
Aki nélkül semmi nem történhet a ház körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése