Bírom amikor azt mondogatják különböző fórumokon, hogy a falun élő emberek ha szegények, vagy elveszítik a munkájukat miért nem csapnak át önellátó üzemmódba. Hiszen van föld, esetleg még vetőmagot is adnak. Csak el kell vetni, és utána lehet a kertből az ételt "learatni".
Hát kérem szerencsére nekünk (még) mindkettőnknek van munkája, úgyhogy nem annyira létszükséglet, de mióta beköltöztünk mindig is volt konyhakertünk. Minden évben ültettünk legalább zöldséget, sárgarépát, hagymát, salátát stb. Az idén különösen lelkes voltam a tavasszal, a tavalyi kudarc után ismét palántáztunk paradicsomot, paprikát. Lett karalábé, zeller, sóska, spenót. Eddig viszonylag rendben is ment minden, ha nem számítjuk azt, hogy munka után a millió más feladat mellett a kertet is rendben kellene tartani. (Akkor szoktam a legjobban parázni és viharsebességgel gyomlálásba fogni, amikor olyan rokon látogatott meg, akiről tudom, hogy egyetlen szál gaz sincs a kertjében.) De most azt hiszem befuccsol az egész. Az ok a víz, illetve a hiánya. Van egy régi kutunk, ami sajnos köves, nincs lecsövezve. Nem szüntettük meg, pontosan azért mert a kertet öntözni pont megfelelő. Igen ám, de amikor ilyen aszályos időszak van, a kút kiszárad. Megkotorni életveszélyes, lemenni bele senki nem mehet. Marad tehát a vezetékes víz. Így gyakorlatilag termelünk aranyáron paradicsomot, paprikát. Ami vízdíjat fogunk fizetni, azon az áron "egy szekér" paradicsomot lehetne venni. Az, hogy kutat fúrassunk, egyenlőre még csak ábránd, ennek is több tízezer forint akadálya van. Öntözés nélkül azonban nem fog semmi teremni, csak kínlódnak a növények. (diónyi karalábéink talán lesznek).Szóval csak azt akartam mondani, hogy a kert sem ad ingyen élelmiszert.
