Kínos

Miért van az, hogy képtelen vagyok egy óvodai vagy iskolai ünnepre normálisan felkészülni?
A tegnapi nap is roppant kínosan kezdődött. Zsófinak az iskolai Mikulás ünnepre szép ruhát kellett vinni. Most kivételesen nem a cipőt felejtettem el (volt már olyan hogy szegény gyereknek az óvodai cipőben kellett lenni, ami enyhén szólva nem passzolt a szép szoknyához).
Persze tudom ám, hogy mi a baj, nem készítem ki és próbálom fel a ruhákat, csak reggel gyorsan összekapkodom. Így esett meg, hogy gyönyörűen kivasaltam a kis ruhácskát, elpakoltam a cipőcskét, harisnyát. Az óvodában átöltöztettem a leánykámat, és akkor estem "pofára". Olyan szoknyát adtam rá, ami még nem volt rajta egyszer sem (úgy örökölte), és közben rendesen kinőtte. A bugyiját alig takarta el. Persze Zsófit ez cseppet sem zavarta, azt hogy az óvónénik mit szóltak nem tudom, de lehet nem is akarom tudni.
Egyébként nem ez az első eset, pár évvel ezelőtt ugyancsak óvodai ünnepség volt, anyák napja a Matyiéknál. Minden gyerek boldogan, csinosan kivonult. Az én fiam is boldog volt, de a nadrágjának a szára pár centire a bokája fölött végződött. Mivel nem sűrűn vesznek fel az óvodások ünnepi ruhát, nem túl észrevehető, hogy ami ősszel még jó méret volt, tavaszra már összement. Potyogtak a könnyeim, de nem csak a meghatódottságtól, hanem a kíntól, miért vagyok olyan béna, hogy szegény gyerekemet (bár inkább magamat) ilyen kínos helyzetbe hozom.
Egy darabig ez az élmény hatott, rendesen figyeltem a méretekre, de mostanra már elhalványult, és ismét egy kínos szituációt okozott.
Egyébként Zsófira mostanában nem tudok normális ruhát adni, mert a régiek kicsik, rövid az ujjuk, a derekuk, a száruk. Ideje fölfognom, hogy a gyerekem a legmagasabb lett a csoportjába, és bizony iskolás méretekben kell gondolkodnom.

December 3.

Minden évben decemberben (néha már novemberben is) a hétvégéink teljesen foglaltak. Ugyanis anyósoméknál heti rendszerességgel disznót ölnek. Az idén négy áldozat van, de csak két alkalommal lesz vérengzés, mert "egy szombat két disznó" felkiáltással merészen bevállaltuk, hogy alkalmanként kettő coca kerüljön a bontószékre.
Szerencsére az elsőn már túl vagyunk, kedvezett az időjárás, ügyesek voltak a fiúk, sőt a lányok is.
A következő két hét múlva lesz, akkor majd teszek fel képeket is.

Itt van az ősz, itt van újra

Hát igen. Megkezdődött az új tanév. A szülői értekezletek 2:1 arányban meg voltak. Matyinak (aki az idén kezdi a középiskolát, és fontos lenne ott lenni) a héten, csütörtökön lenne, amikor nekem továbbképzés lesz Budapesten, apuka pedig a szokásos heti beszerzési körét futja szintén ugyanott.
A fiú egyébként az egyik héten elkápráztatott bennünk (5-ös), a másik héten egy másik tárgyból (1-es) lelombozott bennünk. Remélem kijavítja, és elmondhatom, hogy az általános iskolai követelményeknek egy magasabb szintre emelkedésének, ha nem is tudott időben megfelelni, de azért hozzáedződött.
Viki lányomat a múlt héten egy egész hétre nélkülöztük, mert az iskolával Londonba utaztak. Talán rá tudom beszélni egy beszámolóra.
Zsófi viszont a múlt héten úszni tanult a fürdő új részlegén (végre nem kell a kicsi gyermekeket másik városba utaztatni, hogy valamit is tanuljanak a vízen közlekedésből). (egy fürdővároshoz képest elég hosszú ideig tartott).

Mindjárt itt az iskola

Az idén a három gyerek három felé megy. Egy (Viki) folytatja a gimnáziumot (11. osztály), lassan el kellene dönteni, hogy milyen irányba megy tovább. Jelenleg több verzió (anya részéről, és kevés, ill. nulla elképzelés a gyerek részéről) is él.
Matyinak kezdődik a középiskola, kollégiummal egybefonva. Bízok benne, hogy megállja a helyét.
Zsófinak jön a nagy csoport, már ma is ujjongott, hogy jövőre végre iskolába járhat. Egyébként az óvoda elindult, holott én csak a jövő héttől terveztem, de a leányzó kijelentette, hogy ő már unatkozik itthon (a tesók nem játszanak vele, a szülők dolgoznak, csak a tévé marad), és inkább az óvoda.
Mindent összevetve vége a nyárnak.
Csak a hőmérséklet nem veszi ezt észre.

Lovaglás 2.

Ez a kicsi lány talált egy hobbit? , érdeklődési kört? magának, és addig küzdött, amíg el nem kezdtük komolyan venni.
Most itt tart:



Lelkes, és mi is azok vagyunk, és nem azért, mert bármiféle sport kupák beszerzése lenne a cél, csak egyszerűen jól érzi magát, szereti csinálni (a szülők persze kisebb sokkokat kapnak a gyakorlások során).

Debrecen

Eddigi életemben (2010-ig) folyton hiányérzetem volt, hogy Debrecent nem láthattam. Pedig vágytam oda elmenni. Ezért a Hortobágyi kirándulás fő úti célja Debrecen városa volt. Fogalmam sem volt, hogy mire számíthatunk, csak néhány internetes leírásból tájékozhattam, ezért a várakozásunk nagy volt. A város alig 20 km-re volt a szállásunktól, tehát teljesen közlekedhető távolság. Az első meglepetés, hogy mennyire könnyen találtunk parkolót, a piac közelében van egy parkolóház, ahol 3 óráig ingyenesen lehet parkolni.
Onnét szinte gyerekjáték eljutni a város központjába. A belváros szinte letaglózott bennünket (jó értelemben), a gyönyörű szökőkút....



A Nagy Templom (még soha nem jártam református templomban), meghatározó élmény volt, különösen a gyerekeknek. Mivel azóta is családi szólás, hogy "mit csinált itt Kossuth?", próbáltam egy kis történelmi élményeket, beleszőni a kirándulásainkba. Nem tudom, hogy ennek mennyire lett értelme, de azért az biztos, hogy ha tanulnak valamit Debrecenről és Kossuthról, akkor eszükbe jut, hogy Anya is beszélt valamit, amire érdemes lett volna odafigyelni, és ismerősnek hangzik az ismertető.

Személy szerint nekem maradandó élményeket hozott ez a város.

A Nagy Templom

Zsófi és a Kossuth szobor


Debrecen címere

A város látképe a toronyból

A Rákóczi harang

Miután a kulturális látnivalók után kellőképpen elfáradtunk (Sajnos utólag már tudom, hogy sok helyen nem fényképeztem, ahol kellett volna, például voltunk a református kollégiumban is, ahol a XIX. századi iskola berendezései komolyan lekötötték a gyerekek érdeklődését), és délután már nem lett volna erő és idő a befejezésre, elhatároztuk, hogy másik nap már délelőtt felfedezzük a debreceni állatkeretet és vidámparkot.

Fogacskák!

A napokban történt bolyközi történések miatt kialakult változás előszele. ("Akár ez is indok arra, hogy lassabban tudom az események leírását követni, mint ahogy kialakulnak"). Az " egérfog" kiesése, az az igazán jelentős esemény, a mai rohanó világban.

Hortobágy

Eltelt egy év, és ismét egy nyaralás előtt állunk. Ezért most a nosztalgia kedvéért megpróbálok visszaemlékezni, a 2010-es nyári kirándulásunkra.

Kezdődött azzal, hogy tavasszal megvettük a sátrat, és a hozzávalókat. Az úti cél: Hortobágy-Tiszafüred-Debrecen. Ehhez képest az indulás előtt egy nappal rá jöttünk, hogy egy országos esőzés előtt állunk, ami akár több napig is eltarthat. Így szélsebes szállás keresés kezdődött. Olyat kellett találni, ami nem drága, két-három napra is megfelelő. Hortobágyon sikerült, itt maradtunk 3 napig. Maga a falu, és a programok kellemes meglepetést okoztak. Igazán színvonalasak voltak a kiállítások, mindenhol kedves, udvarias emberekkel találkoztunk. (a gyerekeknek nagy meglepetés volt, hogy az idegen emberek is előre köszöntek)

A kilenclyukú híd

Nem olyan egyszerű vizet húzni.

A kisvasút állomásán.

Hortobágyi táj

Barátkozás a kecskével

Madárház-madárkórház

A játszóteret a nagyok is kipróbálták

Viki sem maradhatott le.

A falu határában lévő tank "emlékmű" sem kerülhette el, hogy közelebbről megismerjük.

Zsófi élete első lovagló leckéje

Ma megtörtént, amit négy éves kora óta szeretett volna megvalósítani.
Élete első lovagló leckéjét vette, és mondhatom, hogy ügyes és bátor volt.
A jövő héten viszek fényképezőgépet és meg fogom örökíteni, ahogy büszkén kihúzza magát, miközben üget a ló.

A szürke januári napok

Nem is olyan szürke, de ha csak a hétköznapokat nézzük, akkor nagyon is az. A vizsgám sikerült, még decemberben, akik vizsgáztattak tök jó fejek voltak, ők is tisztában voltak vele, hogy ez csak egy "kirakat" vizsga, A karácsony nálunk nem volt egy hagyományos, egész család boldogságát
jelentő karácsony. Az apukám nagyon súlyos beteg, és csak a szerencsén (és valami természetfelettin) múlik, hogy még mindig velünk lehet. De szerencsére nem adja olyan fel olyan könnyen, és ezzel mindannyiunknak ad erőt.