Május 31-június 2.

Nagyon szomorú hétvége volt ez. Pontosan egy éve, 2011. május 31-én halt meg az Apukám, június 2-án volt a temetése. Nagyon beteg volt már egy ideje, mindig kevesebb lett az ereje. Tavaly tavasszal már nem akart visszamenni a kórházba. Anyu ápolta az utolsó pillanatig. Nem idegen helyen halt meg, hanem az otthonában, a szerettei között.

Mindannyiunknak hiányzik.

December 3.

Minden évben decemberben (néha már novemberben is) a hétvégéink teljesen foglaltak. Ugyanis anyósoméknál heti rendszerességgel disznót ölnek. Az idén négy áldozat van, de csak két alkalommal lesz vérengzés, mert "egy szombat két disznó" felkiáltással merészen bevállaltuk, hogy alkalmanként kettő coca kerüljön a bontószékre.
Szerencsére az elsőn már túl vagyunk, kedvezett az időjárás, ügyesek voltak a fiúk, sőt a lányok is.
A következő két hét múlva lesz, akkor majd teszek fel képeket is.

Fél család

Mától már majdnem teljes újra a család. A "majdnem" a Matyit jelenti, aki még két napig táborban van az Őrségben, Ispánkon.
A lányok péntek este jöttek haza, a tesómnál voltak három napig. Kicsit tartottunk az ott alvástól a Zsófi miatt, mivel mégiscsak egy ötéves, és még nem igazán volt távol éjszakákon keresztül. De teljesen jól viselte a távolságot és a másik környezetet is. Természetesen nem volt idegen neki, hiszen máskor is töltött ott teljes napokat, csak éjszakára nem maradt még ki sohasem.
Utolsó nap a húgom és az anyukám még elvitte őket a fürdőre, ahol -a beszámolókból kiindulva- fantasztikusan érezték magukat.
A három nap alatt mi "szalmák" voltunk, de nem özvegyek, csak gyerektelenek. Meg kell hogy mondjam, hogy a tervezett őrült nagy takarítások helyett jóformán csak aludtunk, és pihentünk.
Jó volt, de túl "nagy" volt a csend.

Anyák napi műsor

A héten nálunk is megtartották az óvodában az anyák napját.
Pár évvel ezelőtt csak kapkodtam a fejemet, hogy mikor melyik gyerek óvodai vagy iskolai műsorára kell mennem. Mivel van egy hetedikes, és egy elsős gimnazista gyermekem, náluk már ez a "veszély" nem fenyeget. A kicsi viszont öt éves, és lelkesen készült az ünnepségre. A versek titkosak voltak, úgyhogy néhány elszólástól eltekintve nem is tudtam, hogy mivel készülnek.
Az óvodában, ahová mind a három gyermekem járt illetve jár, az anyák napi műsor kicsit bővebb, mint a megszokott. Ugyanis a gyerekek az összes verset, éneket előadják amit az év során tanultak.
Az anyák napja összekötve az év végi bemutatással. Kivéve persze majd az utolsó évet ahol az óvodai ballagás is közbeszól.
A műsor nagyon jól sikerült, a gyerekek ügyesek és lelkesek voltak. (Tulajdonképpen ezért nem tudnám kihagyni, még akkor sem ha századszor hallom ugyanazt. A kicsiknek ez az első, és az egyetlen, ezt nem lehet elfelejteni.)
Az anyukák mellett soha nem felejtődnek el a nagymamák sem, a gyerekek nekik is mindig készítenek valamilyen ajándékot. Sok nagymama eljön, de aki nem tud, annak is haza viszik a gyerekek a puszit és az ajándékot.
Az idén ráadásul egyre több apuka figyelte a kicsik előadását, és ez nagyon jó, hiszen szól ez az egész a gyerekek tudásáról, fejlődéséről, találékonyságukról is az anyukák köszöntése mellett.