A kártevők

Tudom, hogy ez most sokakban kiverné a biztosítékot, ha olvasnák a blogomat, de miután ez a vész nem fenyeget, bátran közzé teszem az alábbi képsorokat.
A tavasszal fedeztük fel, hogy elszaporodtak a kertünkben a meztelen csigák. De nem akármilyenek, ezek a ún. "spanyol csigák", aminek tulajdonképpen nincs természetes ellensége a kertekben. Undorító, és borzasztóan szapora. Több vödörrel szedtem belőlük a tavasz végi és a nyár eleji esős időszak alatt. A kacsáink akkor voltak kb. 2-3 hetesek, és imádták a természet adta fehérjeforrást. Júliustól jött a kánikula, és én "kis naiv", azt hittem a forróság kiölte ezeket az undorító növénygyilkosokat. Nos tévedtem.
Miután ez egy sivatagosodásra különösen esélyes terület ahol lakunk, (több elmélet van ennek az okára), az egész országban tomboló árvíz, és a későbbi esőzések is elkerültek bennünk. Ma végre esett egy kis öntözésnyi eső, és utána amikor megetetni akartam a kacsákat és a csibéket meglepő dologra lettem figyelmes.
Kb, 40 perc alatt egy egész homokozóvödörnyi (természetesen az eredeti felhasználási terület alól már ki van vonva) meztelen csigát szedtem össze. Amennyire mi nem örvendünk a megjelenésünknek a kacsáink és a csibék nem tudtak ellenállni a csemegének.

Elég undorító, de inkább ők, mint a növényeink.

A kacsáknak az étlap csúcsát jelentették a meztelen csigák.

Sőt a "genetikailag elferdített" csibéink is mennyei vacsorának értékelték a csigákat.

Vadása tó

Nagyon lemaradtam az írással, nem is tudom hol kezdjem.
Talán a július eleji történésekkel kellene folytatnom.
Már szóltam arról, hogy a fiam az Őrségben táborozott, és emiatt tettünk egy kis kirándulást a környéken.
Ispánk, ahol a szállásuk volt egy gyönyörű szép kis falu, a tábor a szélén található. Úgy tudom igazából nemcsak gyerekek fogadására alkalmas, mert vendégházként is szerepeltetik.
A kézműves tábort az iskola szervezte, elég költségesen, de nyilván mivel a hely sem volt éppen olcsó, és a foglalkozásokhoz szükséges eszközöket is meg kellett vásárolni nem tudták másképpen megoldani. Az utazás oda és vissza is egyénileg történt.
Odafele egyedül vittem a gyerekeket (a másik kettőt is bepakoltam az autóba). A GPS segített a tájékozódásban, bár volt amikor jól megtréfált.
A visszaúton azonban már az egész család együtt volt. Miután lezajlott a gyerekek "átvétele" (ami nem ment túl zökkenőmentesen, mert a fiúnk csapatosan elkövetett ablaktörése némiképp megkönnyítette a pénztárcánk súlyát), elhatároztuk hogy eltöltünk egy napot a közeli Vadása tónál. Igaz, hogy korábban már jártunk ott, de épphogy csak körbe sétáltunk, nem fürödtünk.
Most erre jó alkalom adódott.
Nem sokon múlott, hogy a gyerekek, és a párom a haza utazást választották. Legkevésbé Matyinak nem volt kedve fürödni, ennek oka keresendő volt az előző esti tábortűznél eltöltött "fáradságos" éjszaka miatti kimerültséggel, meg persze nem volt ínyére, hogy nem vettük túl viccesre az üvegtörést sem. Vikinek a hangyák nem nyerték meg a tetszését, Gábor pedig nem érezte jól magát.
Végül mégiscsak sikerült meggyőznöm őket, és ebéd után (ami a pléden ülve elfogyasztott sült csirkecombot jelenti) felkerestük a strandot.
A strand is nagyon szép környezetben van, hatalmas fákkal körülvéve. Végül a két lány fürdött, mi pedig jól éreztük magunkat (leszámítva a tíz percenként felhangzó kérdést, "mikor megyünk már haza").
Pár képet azért készítettünk, és megállapítottuk, hogy legközelebb, ha eljövünk csak gyerek nélkül, és csak horgászni.

A táborban Matyi a baráttal.

Zsófi és az úszógumi.

A lányok igyekeznek a hűsítő vízbe.

A tó a strand felől nézve.

Győrben jártunk 3.

A Baba kiállítás Győrben, ahol Zsófi kissé bágyatagon tekint a fényképezőgépbe.

Esküvői pár.

Rockerek.

A szabónál.

Baba született.

Zsófi Győr főterén.

Fürdés a város közepén.

A szökőkút enyhülést hoz a 30 fokban.

Fél család

Mától már majdnem teljes újra a család. A "majdnem" a Matyit jelenti, aki még két napig táborban van az Őrségben, Ispánkon.
A lányok péntek este jöttek haza, a tesómnál voltak három napig. Kicsit tartottunk az ott alvástól a Zsófi miatt, mivel mégiscsak egy ötéves, és még nem igazán volt távol éjszakákon keresztül. De teljesen jól viselte a távolságot és a másik környezetet is. Természetesen nem volt idegen neki, hiszen máskor is töltött ott teljes napokat, csak éjszakára nem maradt még ki sohasem.
Utolsó nap a húgom és az anyukám még elvitte őket a fürdőre, ahol -a beszámolókból kiindulva- fantasztikusan érezték magukat.
A három nap alatt mi "szalmák" voltunk, de nem özvegyek, csak gyerektelenek. Meg kell hogy mondjam, hogy a tervezett őrült nagy takarítások helyett jóformán csak aludtunk, és pihentünk.
Jó volt, de túl "nagy" volt a csend.

Győrben jártunk 2.

Képek amiket készítettünk az állatkertben.

A kicsi és a középső a teknősbékával.

A víziló szája.

A krokodil csendesen figyel.

Flamingó fél lábon.

A zsiráf volt a legjobb fej.

Matyi és a zsiráf.

Viki gyakorolja a fütyülés tudományát.

Győrben jártunk

Végül mégiscsak elindultunk Győrbe, de mivel a tervezetthez képest késéssel indultunk, és a forróság sem tett jót a lelkesedésnek, rövidebb lett a város látogatásunk.
Általában igyekszünk olyan érdekességeket keresni, ami a legkisebbtől a legnagyobbikig mindenkit érdekel. Ezért (sajnos) komolyabb múzeumot nem iktathatunk be. Különösen tartjuk ezt az elvet tavaly óta, amikor Kaposváron jártunk egy csodálatos ásványmúzeumban, a nagyokat és a szülőket lekötötte(volna), de a legkisebb kissé botrányosan viselkedett, türelmetlen volt, nem értette az egészet, így aztán tönkre tette a többiek szórakozását is.
Tehát most kezdtük egy könnyebb programmal. Meglátogattuk az állatkertet. Az igazság az, hogy már két évvel ezelőtt is jártunk ott, és akkor és most is megállapítottuk, hogy ez egy nagyon jó, könnyen bejárható, és rendkívül érdekes állatkert. Személy szerint nekem jobban tetszik, mint a Veszprémi (persze az is jó), mert talán kisebb helyen de állat és emberközelibb.
Az állatkert után megnéztük a baba kiállítást a Zichy palotában, amely ugyan gyönyörű volt, de valami nagyobb léptékű kiállításra számítottunk, az alapján amit az interneten olvastunk róla (nem ez az első csalódás, amikor a képek és a leírások alapján nem éppen az jön vissza a valóságban).
Ezek után már kissé tikkadtan kerestünk egy éttermet, ahol elfogadható áron tudtunk ebédelni, nos ez a belvárosban nem volt egyszerű, de mivel ilyenkor nem az ínyencségünk, és a vágyaink mutatják meg a vendéglőt, hanem a pénztárcánk, sikerült addig keresni amíg nem találtunk olyat, ahol mindenki bőségesen meg tudott ebédelni.
Persze amíg a szülők keresték az ebéd helyét, a gyerekek jól szórakoztak a Széchenyi-téren lévő szökőkutak között.
Ebéd után elindultunk felfedezni a nagybajcsi horgásztavat. A GPS egy kicsit megtréfált bennünk, és úttalan utakon (szó szerint, ugyanis egy földúton keresztül) vezetett el bennünk a tóhoz. A tavon szép környezetben, rendezett körülmények (túlságosan is) között lehet horgászni, már értem miért mondta az a férjem, hogy nem szereti ezeket a "mű" tavakat.
Körülnéztünk, ittunk egy-egy üdítőt, és elindultunk haza.
Szép, érdekes és "forró" nap volt.