Dinó park

Kb. 2-3 éve határoztam el, hogy a gyerekeimet elvisszük az Ausztriában lévő Dinó-parkba. Folyton csak tervezgettem, de az idén már nem halasztottuk tovább, abból kiindulva, hogy a Zsófi már talán, a nagyok pedig még talán élveznék.
Akkor még nem igazán dőlt el, hogy tudunk-e az idén valahova elmenni nyaralni, ezért bevállaltuk ezt az egy napos kirándulást.
Már az odaút sem volt esemény nélküli. Tőlünk kb. 60-70 km-re volt a határ. Körmend után Rábafüzesnél léptük át, de közben tíz percenként hangzott el a "mikor érünk már oda" kérdés.
Végül is azért választottuk ezt a hétvégét, mert nem volt várható kánikula, amikor valamilyen fürdőhelyre eljuthatna az ember, hanem inkább borongós időt jósoltak.
Hazulról még elindultunk rövidnadrágban és ujjatlan pólóban, de szerencsére, mindenkit köteleztem, hogy hozzon zárt cipőt és nadrágot, valamint hosszú ujjú pólót, vagy pulóvert. Később senki nem bánta meg.
A Dinó-park mindenkit lenyűgözött, főleg a gyerekeket, de nekem egy kicsit csalódás volt. Igazából ennél még nagyobb területre, több és változatosabb bemutatásra számítottam. Hozzátartozik, hogy előző nap nagy vihar lehetett a helyszínen, mert a letörött faágak és a sár kicsit visszavett a romantikából.
A szobrokról csak annyit, hogy a Matyi abból nem tudott kitérni, miért volt a dinóknak narancssárga színe, ezt ki tudta megállapítani, amikor csak a csontokat találták meg.
Szerencsére, amikor láttuk, hogy nagy esőfelhők gyülekeznek, gyorsan beültünk a 3D-s moziba, megnézni egy filmet, ami a Föld belseje felé utazást meséli el, ahol természetesen dinókkal találkoznak a főhősök, mindez persze német nyelven (azóta megtaláltam ezt a filmet magyar hanggal, és egész terjedelmében).
Mivel kicsit elkéstünk ez elejéről, csak a legelső sorban találtunk helyet a vak sötétben. Ennek volt előnye és hátránya is. Előnye az volt, hogy amikor az ős pittypang virágai repültek, a Zsófi úgy megörült, hogy felpattant és meg akarta fogni a hatalmas virágot. Viszont tulajdonképpen mondatonként hangzott el az én fülembe, hogy "mikor lesz már vége", mert nem ért belőle semmit, és unalmasnak találta.
Amikor azonban vége lett a filmnek, az eső is lerobbant, és minden korábbi kirándulási elképzelésünket felülírva, egyenesen hazafelé vettük az irányt. A végéhez azért hozzátartozik, hogy Ausztriának ez a széle is nagyon szép tájjal köszönt el tőlünk az eső ellenére.

Két dinó hadakozik.

Zsófi és az ijesztő dinó.

Dinók egymás ellen.

A karmok között.

A középső kissé elcsigázva.

A tirex meghódítása.

Az ős lajhár ekkora volt.

Anya is közel merészkedett.

Elkapta a kezemet!

A "bánatos" mamut.

Az ős apánk és ős anyánk. (talán?)

Együtt érzek veletek.

Nem bírom felemelni.

Mi hárman és az ős madár.

"Kissé" elcsigázva.

Ezt az egészet Anya találta ki, de "egészen" jó volt.

Nádady történelmi fesztivál

Kis városunkban másodszor rendezték meg a Nádasdy történelmi fesztivált júl. 16-18-ig.
Sajnos tavaly a rossz idő miatt nem néztük meg a rendezvényt, de az idén sikerült, igaz csak részletekben.
Csak a szombati műsorokba kapcsolódtunk bele, konkrétan az ostromjátékokba, ami délelőtt 11-órakor kezdődött. Már akkor legalább 30 fok volt, de mi hősiesen álltunk a kordon mellett, aztán az első ágyú szó után Zsófi megelégelte a hőséget és a hangzavart, és hátra állt a fák alá, ahonnét semmit nem lehetett látni, de legalább a nap nem sütött. Matyi szintén hamar kidőlt a meleg miatt és vállalta az átmeneti gyerekmegőrzést, mi azonban kitartottunk az egész "ostrom alatt". A múzeum igazgató egyszerű, de nagyon értelmes konferálása, amikor a kort, és a hozzá kapcsolódó mindennapokat szemléletesen bemutatta, igazán érdekes és szemléletes volt.

Az eseményekre várakozva.

Jönnek a törökök.
Felsorakoznak a csatához.

Imádkoznak
a törökök.
A csata.
Végül győztek a magyar csapatok.

Az ostromjátékok után végig sétáltunk a külső és belső vár udvarán, ahol igazán színvonalas és érdekes árukat árultak, de a délutáni játékok (igaz nagyon érdekesek lettek volna), mivel mi a három gyerekkel (a kicsinek nem kellett volna jegyet venni) több ezer forintot is ott kellett volna hagynunk, és csak egész napos jegyek voltak, nem egy-egy előadásra valók, nem vállaltuk be.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy aki bevállalta az előadásokra szóló belépőt, nem bánta meg.