Amikor még őszintén tudunk lelkesedni

A hét végén a városban motoros találkozó, felvonulás és bemutatók voltak. Személy szerint engem nem nagyon érdekelt, de gondoltam a gyerekeknek biztosan élmény lesz. Elindultam a három gyerekkel motorokat és motorosokat nézni. A két nagy hamar lerázott, mondva hogy várják őket a barátaik, de Zsófi velem maradt. 

Nem bántam meg, hogy elmentünk, de nem is annyira a motoros felvonulás miatt (persze az is nagyon szuper volt), hanem azért mert a 7 éves lányomat úgy hallottam szurkolni, lelkesedni, ahogy csak egy gyerek tud. Teljes szívével, a maga komolyságával, de a felnőttek számára bizony szokatlan hevességgel.

A motoros kaszkadőr bemutatója alatt a legszolidabb megjegyzései ezek voltak:

- Nem igaz mit csinál! Ez az Mókus (ő a főszereplő)! Ez megbolondult! Anya, az Isten megáldotta ezt az embert, hogy még nem esett le!

Mellette folyamatosan tapsolt, és sikongatott. Először kicsit furcsán éreztem magam, és óvatosan körül néztem, hogy ki hallja, de aztán rájöttem, hogy a sok "kőarc" között a gyerekem a legőszintébb.

Csonttörés utógondozása

Múlt csütörtökön levették Zsófi lábujjáról a sínt. Ahelyett, hogy megkönnyebbültem volna még idegesebb lettem. Ugyanis a doki közölte, hogy még száz százalékra nem forrt össze, de rögzítést már nem igényel. Viszont nagyon figyeljen rá, óvatos legyen, nem szabad futkosni, biciklizni, és egyáltalán maradjon a fenekén.

Magyarázza ezt meg valaki egy hétévesnek. Csak egy halk kérdés, ha még elmozdulhatnak a csontok, akkor miért kellett levenni a sínt.

Úgy veszem észre, azért a kislány többé-kevésbé, de megfogadta a tanácsot, nem futkos, csak rollerezik.

Az óvodának vége, beköszöntött a szünidő. Tegnap este már elkezdődött a: "Senki nem játszik velem. Mondd meg a tesóimnak, hogy játszanak velem." műsor, ami azt jelenti, hogy unatkozik, a nagyok meg menekülnek előle.

Fél család

Mától már majdnem teljes újra a család. A "majdnem" a Matyit jelenti, aki még két napig táborban van az Őrségben, Ispánkon.
A lányok péntek este jöttek haza, a tesómnál voltak három napig. Kicsit tartottunk az ott alvástól a Zsófi miatt, mivel mégiscsak egy ötéves, és még nem igazán volt távol éjszakákon keresztül. De teljesen jól viselte a távolságot és a másik környezetet is. Természetesen nem volt idegen neki, hiszen máskor is töltött ott teljes napokat, csak éjszakára nem maradt még ki sohasem.
Utolsó nap a húgom és az anyukám még elvitte őket a fürdőre, ahol -a beszámolókból kiindulva- fantasztikusan érezték magukat.
A három nap alatt mi "szalmák" voltunk, de nem özvegyek, csak gyerektelenek. Meg kell hogy mondjam, hogy a tervezett őrült nagy takarítások helyett jóformán csak aludtunk, és pihentünk.
Jó volt, de túl "nagy" volt a csend.