Ovis ballagás

Pénteken a legkisebb is elballagott az óvodából (bár még majdnem egy hónapig járnak). Többé nem lesz óvodás gyermekem. Valószínűleg - a tapasztalatok alapján - mindketten vissza fogjuk sírni ezeket az éveket.

A műsor nagyon jó volt, ügyesek voltak a gyerekek, tökéletesen tudtak minden verset, éneket.

Sajnos a Zsófi csak a kis széken ülve követhette a többieket, de egy mondókát, éneket sem hagyott ki, együtt "harsogta" a többiekkel.

Kép az óvónénikkel

 

 ez a "nem akarom, hogy lefényképezz" nézés

Kínos

Miért van az, hogy képtelen vagyok egy óvodai vagy iskolai ünnepre normálisan felkészülni?
A tegnapi nap is roppant kínosan kezdődött. Zsófinak az iskolai Mikulás ünnepre szép ruhát kellett vinni. Most kivételesen nem a cipőt felejtettem el (volt már olyan hogy szegény gyereknek az óvodai cipőben kellett lenni, ami enyhén szólva nem passzolt a szép szoknyához).
Persze tudom ám, hogy mi a baj, nem készítem ki és próbálom fel a ruhákat, csak reggel gyorsan összekapkodom. Így esett meg, hogy gyönyörűen kivasaltam a kis ruhácskát, elpakoltam a cipőcskét, harisnyát. Az óvodában átöltöztettem a leánykámat, és akkor estem "pofára". Olyan szoknyát adtam rá, ami még nem volt rajta egyszer sem (úgy örökölte), és közben rendesen kinőtte. A bugyiját alig takarta el. Persze Zsófit ez cseppet sem zavarta, azt hogy az óvónénik mit szóltak nem tudom, de lehet nem is akarom tudni.
Egyébként nem ez az első eset, pár évvel ezelőtt ugyancsak óvodai ünnepség volt, anyák napja a Matyiéknál. Minden gyerek boldogan, csinosan kivonult. Az én fiam is boldog volt, de a nadrágjának a szára pár centire a bokája fölött végződött. Mivel nem sűrűn vesznek fel az óvodások ünnepi ruhát, nem túl észrevehető, hogy ami ősszel még jó méret volt, tavaszra már összement. Potyogtak a könnyeim, de nem csak a meghatódottságtól, hanem a kíntól, miért vagyok olyan béna, hogy szegény gyerekemet (bár inkább magamat) ilyen kínos helyzetbe hozom.
Egy darabig ez az élmény hatott, rendesen figyeltem a méretekre, de mostanra már elhalványult, és ismét egy kínos szituációt okozott.
Egyébként Zsófira mostanában nem tudok normális ruhát adni, mert a régiek kicsik, rövid az ujjuk, a derekuk, a száruk. Ideje fölfognom, hogy a gyerekem a legmagasabb lett a csoportjába, és bizony iskolás méretekben kell gondolkodnom.

Anyák napi műsor

A héten nálunk is megtartották az óvodában az anyák napját.
Pár évvel ezelőtt csak kapkodtam a fejemet, hogy mikor melyik gyerek óvodai vagy iskolai műsorára kell mennem. Mivel van egy hetedikes, és egy elsős gimnazista gyermekem, náluk már ez a "veszély" nem fenyeget. A kicsi viszont öt éves, és lelkesen készült az ünnepségre. A versek titkosak voltak, úgyhogy néhány elszólástól eltekintve nem is tudtam, hogy mivel készülnek.
Az óvodában, ahová mind a három gyermekem járt illetve jár, az anyák napi műsor kicsit bővebb, mint a megszokott. Ugyanis a gyerekek az összes verset, éneket előadják amit az év során tanultak.
Az anyák napja összekötve az év végi bemutatással. Kivéve persze majd az utolsó évet ahol az óvodai ballagás is közbeszól.
A műsor nagyon jól sikerült, a gyerekek ügyesek és lelkesek voltak. (Tulajdonképpen ezért nem tudnám kihagyni, még akkor sem ha századszor hallom ugyanazt. A kicsiknek ez az első, és az egyetlen, ezt nem lehet elfelejteni.)
Az anyukák mellett soha nem felejtődnek el a nagymamák sem, a gyerekek nekik is mindig készítenek valamilyen ajándékot. Sok nagymama eljön, de aki nem tud, annak is haza viszik a gyerekek a puszit és az ajándékot.
Az idén ráadásul egyre több apuka figyelte a kicsik előadását, és ez nagyon jó, hiszen szól ez az egész a gyerekek tudásáról, fejlődéséről, találékonyságukról is az anyukák köszöntése mellett.