Az idén március közepe óta folyamatosan megy a keltető. Az első adagból nem túl jó arányban, de egészséges kiscsibék keltek ki. Ma már szép nagyok, élénkek. Most megy a harmadik széria.
Közben elkezdett kotlani egy kopasz nyakú tyúkom. Sokáig nem ültettem meg, hagytam magam lebeszélni. A párom szerint a keltető sokkal kisebb macerával jár, az a napi két tojás forgatás nem visz el sok időt, és egyszerre akár 80-90 tojást is bele lehet tenni. Egy darabig hallgattam rá, de aztán el kezdtem győzködni, szeretném megpróbálni, mert roppant kíváncsi vagyok, sikerül-e kotlóssal keltetni a kiscsibéket, és különben is milyen aranyosak amikor ott szaladgálnak az anyjuk körül. Végül is sikerült, megültettük a kotlóst 17 tojással.
Amíg otthon voltam a szüleimnél, szinte minden nyáron keltek csibék, így nem volt ismeretlen a művelet. Kerítettem két kosarat, és megültettem a tyúkot. Arra emlékeztem, hogy minden nap lehetőleg ugyanabban az időben kapjon enni, inni, és tudja elvégezni a dolgát.
Két napig ment is simán, de a harmadik nap észrevettem, hogy van tojás ami hideg, amikor leveszem enni. Aztán negyedik nap kinyitottam az ablakot (zárt helyiségben volt a tyúk), mert kicsit büdös volt. Valószínűleg nem volt szerencsés dolog, talán zavarta a kintről beszűrődő hang, mert amikor lementem hozzá, kinn csücsült a kosár tetején. (Fogalmam sincs hogyan jutott ki). A tojások kihűltek, de még nem vettem ki alóla őket, mert talán csak rövid időre hagyta ott, és még helyre hozható.
Másik nap találtam egy csomó összetört tojást, gondolom, amikor kiszabadult, széttaposta őket. Most van 13 tojás, egy-egy rendszeresen a tyúk mellett van, nem alatta, és nekem kezd elegem lenni, mert már nem bízok benne, hogy valaha is lesznek ebből csirkék. De még van bő másfél hét.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ha az elején megültetjük, nem várunk vele heteket, lehet, hogy jobb kotlós vált volna belőle (legalább egy minimális igazam legyen...).
A bűnös
