Mindennapok a családdal: Zalavár

Pünkösd vasárnap újból kirándulásra adtuk a fejünket. A napilapban meghirdetett helyszín Zalavár volt. Fél tizenkettő volt, hogy elindultunk, és úgy terveztük, hogy az egész délutánt a környéken fogjuk eltölteni. Illetve csak a felnőttek tervezték ezt, mert a gyerekek sztrájk közeli állapotba dolgozták be magukat. Egyáltalán nem lelkesedtek az útért, és sokáig csak a morgolódásukat hallottuk. Amikor odaértünk, akkor kicsit oldódott a helyzet, bár az "itt már százszor jártunk", "nem érdekelnek a bivalyok", a bazilika romjainál a "mit nézünk meg azon a pár kavicson" beszólások azért nem maradtak el. Eddig azt hittem, hogy a gyerekeink nyitottabbak és érdeklődőbbek a kortársaiknál, de rá kellett jönnöm, hogy bizony ők is "laptop" gyerekek lettek.
Zalaváron megnéztük a Makovecz Emlékművet, a bazilika romjait, de a bemutatóházba és a Kányavári szigetre nem mentünk be, mert ott már tényleg többször is jártunk.
A helyszínekről az ismertetőt a kapott tájékoztatóról másoltam be, mert a múltkori szkennelés nem igazán volt sikeres.

Zalavár: Az egykori Mosaburg a frank hűbéres Pribina, majd fia Kocel székhelye volt a 9. században. A honfoglaló magyarok 897-900 között megszállták Pannóniát, elfoglalták e várat és Zalavárnak nevezték el. István király 1019-ben alapított bencés kolostort itt. László király alatt a kolostor mellé ispánsági vár épült, amely Zala megye közigazgatási központja lett. Az épületegyüttest a középkor folyamán erődítménnyé, a 16-17. században várrá alakították, amelyet a török időket követően felrobbantottak.

Látnivalók:

Milleneumi Makovecz Emlékmű: A tervek szerint az egykori Bencés bazilika romjait, az itt talált erőd maradványait is szeretnék láthatóvá tenni. A kiállítások rendezésére is alkalmas emléképületben áll a zalai Életfa, amely a megye településeit szimbolizálja, de Cirill és Metód, valamint a néhai salzburgi érsek emlékét ápolva az egykor itt élt népek közös emlékparkjaként is szolgál a létesítmény.

Szent Adorján-bazilika romjai: Az építés kezdete 852-53-ra tehető, s 870-ben már fölszentelt templomról tudunk. A templom mellé szerzeteseket rendeltek, feltehető, hogy akkor is létezett egy kolostor. A szentély körül félkörívben föld alá süllyesztett folyosó fut végig, amelyet az oldalhajókból lehetett megközelíteni, ahonnan három kápolna nyílt.

Kis-Balaton bemutatóház: A bemutatóházban megelevenedik a Kis-Balaton víz alatti világa. Láthatjuk a nádasok életét, hallhatjuk a mocsárvilág hangjait. A zárt természetvédelmi területen lévő Kis-Balaton bemutatása kapott itt helyet. A központ építésével nemcsak a KBVR természeti értékeinek és vízminőség védelmi szerepének bemutatása volt a cél, hanem a történeti és néprajzi vonatkozások szemléltetése, valamint kulturális központ létesítése is.

Kis-Balaton: Valaha a Balaton nyílt vizű öble volt, amely az idők folyamán hordalékkal feltöltődött és lápos árterületté, nádtengerré vált. Az 1922. évi lecsapolást követően csupán fél négyzetkilométeres szabad víztükör maradt belőle, így kis híján elpusztult az egész madárparadicsom. A helyzet a nyolcvanas évek közepétől változott meg, amikor megépült az 1870 hektár felületű, 28 millió köbméteres tározó. A Zala folyó végighalad a 22 kilométeres mesterséges tavon, majd megfordul és csak ezután tér vissza eredeti medrébe.

Kányavári Sziget: Az ide kirándulók megtapasztalhatják a Kis-Balaton különleges vízi világát, láthatják a növény és állatvilágot. Megfigyelhetik a vízimadarak fészkelését, hallhatják a békák "hangversenyét". A szigeten kialakított tanösvény információs táblái bemutatják a Kis-Balatont, az itt előforduló növényeket, állatokat. A kilátóból távolabbra is tekinthetnek az érdeklődők, szinte a teljes Hídvégi tó belátható. Pihenésre, tűzrakásra is lehetőség van.

Zalavárról elindultunk Zalakarosra, hogy ott ebédeljünk a kapott 50%-os kuponnal az egyik vendéglőben. Az egyikbe azért nem tudtunk bemenni, mert telt ház volt, és csak egy óra múlva lett volna hely, a másikba pedig azért nem mentünk be, mert az viszont néptelen volt és nem a mi "szintünknek" (anyagilag) megfelelőnek nézett ki.
Hosszas vitatkozás után úgy döntöttünk, hogy amíg az ebédre várunk (ekkor már közel három óra volt) felkeressük a Garabonciás farmot.
Majdnem visszafordultunk, amikor a belépőjegy árát megtudtuk, még a nagy múzeumokban sincsenek ilyen árak. Gyerekkedvezmény csak a hat év alattiaknak van, a hattól kilencvenkilencig mindenki felnőtt.
A körbevezető fiatalember kedves volt, de folyton szólt a telefonja, így nem sokat tudott velünk foglalkozni. Igazság szerint ez a bemutató olyan kis gyerekeseknek való akik máskor nem találkoznak háziállatokkal. Kaptunk nagyon finom zsíros kenyeret hagymával, szörpöket, sőt fröccsöt is, és volt egy bácsi aki a végén jót beszélgetett velünk. Ez azért pozitívvá tette a mérleg nyelvét.

Garabonciás Farm: 2009-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt a Garabonciás farm. Garabonciás farm kedves színfoltként mind a felnőttek, mind a gyermekek számára. A Garabonciás farmon sétatúrákat szerveznek, nem idegenvezetővel, de idegenvezetéssel, azok közreműködésével, akik nap-mint nap a Garabonciás farmon dolgoznak. Állatsimogatás mellett lovaglási lehetőséggel is szolgálnak a Zalakaros mellett a Garabonciás farmon.

A farm látogatás után, köszönhetően a rengeteg zsíros kenyérnek, már nem voltunk éhesek, így a vendéglőben ebédelés elmaradt. Elmaradt a bivalyrezervátum felkeresése is. Azért leírom, hogy mit nézhettünk volna meg.

Bivalyrezervátum Balatonmagyaród: A telep hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében fontos szerepet játszik, s egyben a faj bemutatásának népszerű központja, mivel az állomány szelídsége közvetlen kapcsolatot tesz lehetővé a látogatókkal. A Kis-Balaton élővilágát bemutató kiállítást, bivalytörténeti bemutatót és sétautat alakítottunk ki játékos elemekkel, pihenőhelyekkel és kilátópontokkal, ahonnan távcsőből kémlelheti a tájat a látogató.

Zalaegerszegen keresztül indultunk haza. itt megnéztük a Gébárti-tavat, Vasvár előtt pedig a Vasvári sáncot, amit a római korban készült katonai sáncok mintájára építettek meg.