Az Úr Napi körmenet minden évben egy nagy ünnep a közösségünk életében.
Sajnos az idei évben nem úgy sikerült, ahogy elterveztük.
A negyedik sátrat, ugyanis senki nem vállalta megépíteni - a sátrak építése régen az utcák népessége alapján volt meghatározva. Sajnos azonban, mivel rengeteg az új betelepülő, aki csak "hálni" jár a községbe ez már nem igazán tartható állapot.
Mivel csak egy hozzácsatolt volt falu vagyunk a városhoz, így is bánnak velünk velünk, minden ünnep és hétköznap.
Nincs önálló plébániánk, csak egy csatolt kis község leszünk mindig (az mellékes hogy nagyobb a lélekszám, mint más községekben).
Aki viszont próbálja a saját hagyományait ápolni, vagy ne adj Isten valami hasznosat megvalósítani, azt a saját szűk látókörű papságunk akadályoz meg.
Az Úr napi körmenet mindig nagy hagyomány volt a községben. Emlékszem amikor a kislányok virágot szórtak az Umbella elé (ez egy "sátor" ahol a pap viszi az Oltáriszentséget), de ez sem volt akármilyen forgatókönyv szerint. Volt aki vigyázott rá, hogy mikor ki következik, ki viszi a mécseseket, ki a zászlókat. Most már elértünk oda, hogy a zászlók közül csak a lányok zászlaját viszik ki a körmenetre, a fúk, és a fiatalasszonyok zászlaja benn árválkodik a templomban amíg a körmenet tart.
Ebben az egészben hibás maga a falu is, mert nincs olyan képviselője, és összetartó ereje, hogy legalább az ünnepek alkalmával ki tudná nyilvánítani, hogy igenis mi ide tartozunk, és nem kellene elfeledni a hagyományainkat -amit a mai kornak megfelelően lehetne adaptálni -.
Sajnos, ha bár mit próbál megvalósítani egy helybéli, akkor itt rögtön azt keresik, hogy miért ne "gazdagítsam" a földimet.
Visszatérve az Úr napi körmenetre, nálunk az a hagyomány, hogy minden utca állít egy sátrat. Ebben az évben mivel az egyik utcában a régi "sátor állíttók" egészségügyi állapotuk miatt nem vállalták tovább, nem volt aki át vette volna.
Magam is érintve érzem magam, de mentségemre legyen, hogy már volt összetűzésem a kicsinyes beszólásokkal kapcsolatban, amikor azt mondtam, hogy akkor csinálja aki akarja. Természetesen nem volt vállalkozó.
A folyamat már nagyon régen elkezdődött, amikor a falut mint közösséget leépítették. Most sok minden említhetnék, de a címnek megfelelően csak egyet.
A nagyobb egyházi ünnepek alkalmával (húsvét és karácsony), mindig a meghatározott hétvége vasárnap volt a közös gyónás lehetősége, délután, amikor biztos, hogy mindenki ráért.
A mai "liberális" világban nálunk ez az ünnepek előtti csütörtök 17-18. óráig van. Lehetőleg olyan időpontban, amikor "lehetőleg" senki nem ér rá, csak pár nyugdíjas.
Ezzel sikerült elérni, hogy a rendszeresen vallását gyakorló is csak meghatározott, és nagyon komolyan a - mindennapoktól behatárolt időpontban tudja a vallását gyakorolni.
Én ilyenkor mindig megkérdezem, hogy ki kiért van. A pap a hívekért, vagy a hívek a papért.
Úgy érzékelem, hogy saját területünkön inkább az utóbbi a valóság.
Ezt a Kanonok Úr biztosan tudja, hiszen utálja a rábasömjéni híveket (hogy miért, azt nem sikerült megfejteni).
Felteszem, hogy az ilyenkor kötelező látogatásokat azért letudja,a rábasömjéni híveket is meglátogatja, és minden nagyon rendben talál. (A gyerekek menekülnek a ministrálás alól, ha Ő jön ki, mert a legkevesebb, hogy trógertnek nevezi őket, azokat akik minden vasárnap ott vannak, akik soha nem sunnyogják el a szent misét.)
Az adományok kevésbé folytak be, mert miért is?
Ha valaki észrevenné, hogy ez egy elfeledett falu (ami már csak egy városrész), aminek lehetne önálló akarata, - nemcsak a nyugdíjas klub -. És megkérdeznénk, hogy miért élünk itt, ahol is élnünk kell.
Egy sátor.
Ennyi virágszirmot gyűjtöttünk.
Zsófi és virágszirmok.
Matyi a kereszttel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése