Túl vagyunk a heti aktuális hisztin. (bár még a vasárnap hátra van)
Pedig ez a hét egészen csendesen telt el.
A kis csaj mentségére legyen mondva, valószínűleg a legfőbb ok az volt, hogy már nagyon fáradt lehetett, ugyanis kitört az óvodában is a szünet és a délutáni alvások egyszerűen kivitelezhetetlenek. Arra már régen rájöttünk, hogy mivel később kel fel mint óvodába járáskor, és ha délután alszik, akkor reménytelen este normális időben lefektetni. Ezért megalkuvásként, ebéd után nincs alvás, viszont este egy viszonylag rövid kört kell futni az álomba merülés körül.
Szóval a fürdetés előtt tört ki a balhé. Már az gyanús volt, hogy előtte a tesókkal valami nagy összetűzés lehetett, mert elég hangossá sikerült a játszás. Amikor sikerült Zsófit végre rábeszélni, hogy jöjjön fürödni, vidáman elkezdett futkározni félig lehúzott nadrággal. Mi közöltük vele, hogy ebből baj lesz, és akkorát fog esni, mint egy nagykabát, és csak a jobbik eset lesz, ha nem töri be a fejét. Ő ezeket az intelmeket egyáltalán nem értékelte, el kezdett dühöngeni, hogy ő tud magára vigyázni, és különben is miért van az hogy mindig a szülők parancsolnak. Sőt még azt is mondta, hogy megy a Mamához aludni.
Még a fürdőkádban is folytatta. Próbáltuk először vidáman felfogni a kitörését, de erre közölte velünk, hogy ez egyáltalán nem vicces. Majd azt is hogy ő már nem akar tovább gyerek lenni, hanem felnőtt, mert tud magára vigyázni, és ne mondják meg neki hogy mit csináljon. Különben is Hercegnő lesz, és szolgái lesznek, akiknek majd ő adja ki az utasításokat.
Nos erre mit mondjon a szülő, próbáltuk elmagyarázni, hogy nem azért parancsolgatunk, mert őt korlátozni akarjuk, hanem, mert vigyázni akarunk rá, és nem szeretnénk ha valami baja esne. Hercegnő már most is, a mi hercegnőnk, de erre azt felelte, hogy ez a ház nem palota.
Ekkor Apuka végső mentőövként bedobta, hogy szorítson azért hogy legyen egy lottó ötösünk és akkor építünk palotát. Ez végül is viszonylag megnyugtatta, de azért kérdéses volt, hogy nem fáradunk-e el az építkezésben, de mondtuk, hogy akkor mi csak irányítani fogunk.
Ezek után már hamar elnyomta az álom, előtte már volt "szeretlek Anya".
Halkan kérdezem, ha most ötévesen ilyeneket mond, mi lesz ha majd kamaszodik?
Pedig ez a hét egészen csendesen telt el.
A kis csaj mentségére legyen mondva, valószínűleg a legfőbb ok az volt, hogy már nagyon fáradt lehetett, ugyanis kitört az óvodában is a szünet és a délutáni alvások egyszerűen kivitelezhetetlenek. Arra már régen rájöttünk, hogy mivel később kel fel mint óvodába járáskor, és ha délután alszik, akkor reménytelen este normális időben lefektetni. Ezért megalkuvásként, ebéd után nincs alvás, viszont este egy viszonylag rövid kört kell futni az álomba merülés körül.
Szóval a fürdetés előtt tört ki a balhé. Már az gyanús volt, hogy előtte a tesókkal valami nagy összetűzés lehetett, mert elég hangossá sikerült a játszás. Amikor sikerült Zsófit végre rábeszélni, hogy jöjjön fürödni, vidáman elkezdett futkározni félig lehúzott nadrággal. Mi közöltük vele, hogy ebből baj lesz, és akkorát fog esni, mint egy nagykabát, és csak a jobbik eset lesz, ha nem töri be a fejét. Ő ezeket az intelmeket egyáltalán nem értékelte, el kezdett dühöngeni, hogy ő tud magára vigyázni, és különben is miért van az hogy mindig a szülők parancsolnak. Sőt még azt is mondta, hogy megy a Mamához aludni.
Még a fürdőkádban is folytatta. Próbáltuk először vidáman felfogni a kitörését, de erre közölte velünk, hogy ez egyáltalán nem vicces. Majd azt is hogy ő már nem akar tovább gyerek lenni, hanem felnőtt, mert tud magára vigyázni, és ne mondják meg neki hogy mit csináljon. Különben is Hercegnő lesz, és szolgái lesznek, akiknek majd ő adja ki az utasításokat.
Nos erre mit mondjon a szülő, próbáltuk elmagyarázni, hogy nem azért parancsolgatunk, mert őt korlátozni akarjuk, hanem, mert vigyázni akarunk rá, és nem szeretnénk ha valami baja esne. Hercegnő már most is, a mi hercegnőnk, de erre azt felelte, hogy ez a ház nem palota.
Ekkor Apuka végső mentőövként bedobta, hogy szorítson azért hogy legyen egy lottó ötösünk és akkor építünk palotát. Ez végül is viszonylag megnyugtatta, de azért kérdéses volt, hogy nem fáradunk-e el az építkezésben, de mondtuk, hogy akkor mi csak irányítani fogunk.
Ezek után már hamar elnyomta az álom, előtte már volt "szeretlek Anya".
Halkan kérdezem, ha most ötévesen ilyeneket mond, mi lesz ha majd kamaszodik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése