Tegnap megint volt szomorú nyomda. Nem értem ezt a gyereket, okos, értelmes, de néha megvadul, és akkor hiába beszél neki akárki, egyszerűen nem érdekli, csinálja tovább a hülyeségeit.
A napközis tanító néni ki van akadva, mert hiába szól, nem hallgat rá, ha szomorú nyomdát kap, akkor pedig úgy viselkedik, mint aki még büszke is rá.
Kapott otthon nagy fej mosást, próbáltuk meggyőzni, hogy nem a legrosszabb fiúkhoz kell hasonlítani, és nem muszáj azzal kitűnni, hogy a lányok közül ő a legrosszabb. De hát nem tudom ez meddig hat.
Igazából nem rossz ő, de olyan mint a kiscsikó amikor végre kiszabadul az istállóból, és nem is akar visszamenni. Nehezen tűri a kötelékeket, azt amikor megmondják neki, hogy mit is kell tenni. Kisebb korában számtalanszor közölte velünk, hogy nem akar gyerek lenni, mert mindig a szülők mondják meg, hogy mit lehet csinálni. Az iskolában most már eltűri, hogy órákon nem rosszalkodik, de az udvaron, az ebédlőben és a napköziben már nem. Nem főben járó bűnök, (pl volt egy sapkával integetés az ebédlőben), csak éppen ott tartunk, hogy már jobban észreveszik az ő hibáit mint a többiekét.
1 megjegyzés:
Boldog Békés Karácsonyt Nektek!
Megjegyzés küldése