Mielőtt minden létező aktualitását elveszítené az idei Húsvét, gyorsan megfogalmazok egy rövid visszaemlékezést. A nagy hét rendkívül zaklatottra, sűrűre sikerült, ahogy mostanában (legalább 15 éve) a legtöbb ünnep előtt így van. Két napot is otthon voltam szabadságon, és úgy terveztem, hogy a kerttől a konyháig, a pincétől a padlásig mindent rendbe rakok. Mellette sütök, főzök és húsvéti hangulatot árasztok szét a családban. Nos, ebből szinte csak a sütés valósult meg, az is elég egyedire sikerült (ez nem a tökéletesség szinonímája).
Szombaton a feltámadási körmenet után jött meg a nyuszi, ilyenkor nemcsak mi, hanem a tesómék négyen (illetve most már a keresztlányom barátjával együtt öten), az anyukám, a nagynéném a két lányával és két unokájával jövünk össze köszönteni. Az idén még hozzájött a sógornőmék családja (öten) és anyósomék. Valaki összeszámolta 23-an voltunk. Sebaj azért elfértünk. Este már nem maradtunk annyian a húsvéti sonkát és tojásételt elfogyasztani, de így is jó páran voltunk.
Húsvét vasárnap a férjem és a nagy lányom szülinapját tartottuk, úgyhogy jött a másik csapat ünnepelni.
Húsvét hétfőn délelőtt mi kerekedtünk fel látogatóba, a fiúk persze locsoltak. Délután a tervezett kirándulásból nem lett semmi, mert mindenki kidőlt, és inkább az édes semmit tevést választotta. Már ugye aki tehette, mert a szokásos hétvégi háztartási munka engem megvárt.
Szombatra sütöttem egy nyuszi tortát, és nyuszi formájú kalácsot. Az előbbit egy réges-régi Nők lapjában, az utóbbit Limara lapján olvastam (http://limarapeksege.blogspot.com/2010/03/nyuszi-kalacsbol.html). Mindkettő jól sikerült, igaz a nyuszi kalácsot a családom csak Aliennek hívta, de az íze tökéletes volt, és ezt nem csak én állítom.
A két ünnepelt és a torták (ezeket nem én sütöttem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése