Nagyon nem tudom követni a mindennapokat. Mire a számítógép közelébe kerülök (itthon, mert a munkahelyemen állandóan ott ülök, de természetesen nem olyankor írhatok) rendszerint, már elmúlik 11 óra. Ezért egyszerűen nincs erőm egy órát még intenzív agyi működéssel tölteni. A nyárról nagy lemaradásom van, nem írtam még a nyaralásunkról, de ami késik az nem múlik. A téli napokon (amikor nem lesz más téma) majd bepótolom. Most megkezdődött az iskola, az óvoda a szülői értekezletek egymás hegyén hátán következnek. Ráadásul az apukám is kórházban van, már a negyedik hete. És ez nem jó.
Talán történik valami jó is végre!
Ha máskor nem, de talán hétvégente rászánom magam, hogy írjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése