2012. április 25., szerda

Fogszabályozás

Mindkét gyereknek már régóta időszerű lenne a fogszabályozás. Eddig nem vitt rá a lélek, egyrészt mert tudom mivel jár, más részt, mert nálam nem váltotta be a reményeket. Éveken keresztül hordtak a szüleim Szombathelyre (akkor csak ott volt fogszabályozás, és nem volt autónk), éjszakai fogszabályozóm volt. Amíg tartott, addig szépen alakult is a fogsorom, de amint abbahagytuk, rövid időn belül éppen olyan lett, mint volt. Annyira szűk helyen voltak a fogaim, hogy nem tudtak másképpen elhelyezkedni.
Nos a gyerekeim örökölték ezt a típusú fogsort, Vikinek nem olyan borzasztó, de hát lány, Matyié rosszabb, de mivel ő meg fiú nem tűnt olyan kardinálisnak a kérdés. Most oda jutottunk, hogy középiskolás fiam az iskolafogászaton kapott egy beutalót (eddig egyik iskolafogásznak sem jutott eszébe adni, pedig minden évben elviszik őket fogorvoshoz). Tudtam, hogy hosszú a várakozási idő, de gondoltam meg kellene próbálni. 
Ma felkerekedtünk, elutaztunk a rendelőintézetbe, ahol kaptunk egy "kis" fej mosást, mivel a gyerek az idén 16 éves lesz, a várakozási idő pedig 2-2,5 év nem biztos hogy bele fog férni 18 éves kora előtt a TB támogatott fogszabályozásba. Magyarul, ha a gyerekedet nem akarod több mint két évet váratni, vagy már nincs is annyi időd, akkor elviheted magán orvoshoz, ami ugye nem két fillér. (Ki van ez találva)
Most törhetjük a fejünket mit csináljunk, várunk és lehet hogy akkor sem sikerül, vagy elmegyünk magán orvoshoz, és nyöghetjük évekig a fogszabályozó költségeit, pláne hogy két gyerekről van szó.

2012. április 16., hétfő

Húsvét utólag


Mielőtt minden létező aktualitását elveszítené az idei Húsvét, gyorsan megfogalmazok egy rövid visszaemlékezést. A nagy hét rendkívül zaklatottra, sűrűre sikerült, ahogy mostanában (legalább 15 éve) a legtöbb ünnep előtt így van. Két napot is otthon voltam szabadságon, és úgy terveztem, hogy a kerttől a konyháig, a pincétől a padlásig mindent rendbe rakok. Mellette sütök, főzök és húsvéti hangulatot árasztok szét a családban. Nos, ebből szinte csak a sütés valósult meg, az is elég egyedire sikerült (ez nem a tökéletesség szinonímája).
Szombaton a feltámadási körmenet után jött meg a nyuszi, ilyenkor nemcsak mi, hanem a tesómék négyen (illetve most már a keresztlányom barátjával együtt öten), az anyukám, a nagynéném a két lányával és két unokájával jövünk össze köszönteni. Az idén még hozzájött a sógornőmék családja (öten) és anyósomék. Valaki összeszámolta 23-an voltunk. Sebaj azért elfértünk. Este már nem maradtunk annyian a húsvéti sonkát és tojásételt elfogyasztani, de így is jó páran voltunk.
Húsvét vasárnap a férjem és a nagy lányom szülinapját tartottuk, úgyhogy jött a másik csapat ünnepelni.
Húsvét hétfőn délelőtt mi kerekedtünk fel látogatóba, a fiúk persze locsoltak. Délután a tervezett kirándulásból nem lett semmi, mert mindenki kidőlt, és inkább az édes semmit tevést választotta. Már ugye aki tehette, mert a szokásos hétvégi háztartási munka engem megvárt.
Szombatra sütöttem egy nyuszi tortát, és nyuszi formájú kalácsot. Az előbbit egy réges-régi Nők lapjában, az utóbbit Limara lapján olvastam (http://limarapeksege.blogspot.com/2010/03/nyuszi-kalacsbol.html). Mindkettő jól sikerült, igaz a nyuszi kalácsot a családom csak Aliennek hívta, de az íze tökéletes volt, és ezt nem csak én állítom.







A két ünnepelt és a torták (ezeket nem én sütöttem)