2010. szeptember 18., szombat

Szeptemberi hétköznapok

Nagyon nem tudom követni a mindennapokat. Mire a számítógép közelébe kerülök (itthon, mert a munkahelyemen állandóan ott ülök, de természetesen nem olyankor írhatok) rendszerint, már elmúlik 11 óra. Ezért egyszerűen nincs erőm egy órát még intenzív agyi működéssel tölteni. A nyárról nagy lemaradásom van, nem írtam még a nyaralásunkról, de ami késik az nem múlik. A téli napokon (amikor nem lesz más téma) majd bepótolom. Most megkezdődött az iskola, az óvoda a szülői értekezletek egymás hegyén hátán következnek. Ráadásul az apukám is kórházban van, már a negyedik hete. És ez nem jó.
Talán történik valami jó is végre!
Ha máskor nem, de talán hétvégente rászánom magam, hogy írjak.

2010. szeptember 3., péntek

Falunap

Augusztus 14-én volt nálunk a falunap. Már az elnevezés is kicsit pikáns, ugyanis negyven éve ez a falu nem falu. Hivatalosan városrésznek nevezik, csakhogy város szerintem soha nem lesz. Közöttünk és a város között kb. 5 km van, és egyéb távolságok is észlelhetőek. Megszűnt az iskola, bezárt a posta, sőt most már az orvosi rendelő is. Kulturális élet gyakorlatilag nem létezik, egy nyugdíjas klub van, és a foltvarrók ülnek össze hetente. Sport címszó alatt, foci csapat szédeleg néha a pályán, ahogy hallom ennek a csillaga is leáldozóban van.
Visszatérve a falunapra, egy lelkes szervező még a nyár elején megálmodta, hogy valamilyen módon össze kellene kovácsolni ezt a közösséget. Ezzel megszületett az elhatározás, hogy szervezzünk programokat, találjunk ki játékokat a gyerekeknek, legyen főzőverseny és bál a felnőtteknek. Megvallom kezdetben kicsit szkeptikus voltam, mert azt tudni kell, hogy a "mi kis falunkban" nem éppen az összetartásról híresek az emberek. Majdnem be is igazolódott a megérzésem, mert sokan nem tették tiszteletüket, de aki ott volt az nem bánta meg, hogy eljött. A fő szervezőnek minden elismerésem, mert sikerült egy egész napra tartalmas programokat találni kicsinek és nagynak is. Ráadásul az egész önfinanszírozáson alapult, csak a résztvevők állták a költségeket (pl a főzőversenyen), vagy a tehetségüket mutatták be (pl. a foltvarrók kiállítása, a kislányok mazsorett bemutatója stb.).

A kiállítás megnyitója, balra Karcsi, aki az egészet megálmodta és megszervezte, mellette az édesanyám, aki a foltvarró szakkört vezeti.

A gyerekek egy kis műsorral készültek (meg kell mondanom, hogy büszke vagyok rá, mert én állítottam össze, a gyerekeim pedig igazán szépen, értelmesen adták elő). A felső sorban a keresztlányom, a Virág, mellette Viki és a Matyi, sőt a Zsófi is odafurakodott a mama mellé, pedig ő nem is szerepelt.

Pár kép következik a kiállításról:



Régi falvédőket, és használati eszközöket is meg lehetett tekinteni.

Az óvónéni keze munkáját dicséri ez a gyönyörű pillangó.

Gabi a főzőversenyen remekelt, és elkészítette a legfinomabb pörköltet, megérdemelten első díjat kapott.

Még mielőtt teljesen kiürült volna a bogrács meg tudtam örökíteni, a győztes "alkotást".